Eltalált az ÉLET !!!

Ezt a bejegyzésemet tegnap szerettem volna megírni, ugyanis a tegnap volt 5 éve annak, hogy találkozásom volt a názáreti Jézussal az Ő Szent Szelleme által. 2006. március 23. szerda volt akkor, amikor Isten szólt hozzám, hívott, hogy fogadjam el kegyelmét, térjek vissza Ő hozzá. És én válaszoltam a hívására, sok idő után, hiszen azelőtt is volt alkalom, amikor hallottam hívását, de nem válaszoltam.

A bejegyzésem címe Pajor Tamás egyik dalának a címe, és a tegnap egész nap ez járt a fejemben, mert sok olyan dologról énekel, amit én is átéltem akkor, azon a bizonyos estén, meg utána is. Visszatekintve erre az öt évre, azt tudom mondani, hogy életem legjobb döntését hoztam ott, és akkor, azon az estén.  

Istennek nagyon hálás vagyok, hogy csodálatos módon megmutatta magát az életemben, és kisegített úgy a lelki válságból, mint a testi válságból. Megbocsájtotta a bűneimet, amit most is úgy látok, hogy a legnagyobb ajándék volt számomra Isten részéről. A többi az mind ráadásként jött az életemre. 

Emlékszem, sokszor elhívtak ilyen evangelizációs alkalmakra, persze nem mindegyikre mentünk el, és amikor megtérésre hívtak, mindig azt gondoltam, hogy nem akarok megtérni, mert akkor minden jóról le kell mondjak, kell majd kényszerítsem magam minden fajta módszerrel, hogy ne csináljak semmi rosszat, meg ilyenek jártak a fejemben. Utólag azt tapasztaltam, hogy gyakorlatilag semmi erőfeszítésembe nem került elhagyni az akkor még jónak vélt dolgokat, amik igazából rosszak voltak.

Nem kellett sanyargassam a testemet, nem kellett önkontrollt gyakoroljak, nem kellett kemény koncentrálásokon átessek. Isten adott erőt. Ezt nem lehet szavakkal leírni, olyan csodálatos volt, ahogy Isten Szelleme bejött az életembe, én csak meg kellett adjam magamat előtte. Kellett hagyjam, hogy bejöjjön. Ez volt a döntés. 

Isten adott erőt a szabaduláshoz, ami a függőségeket illeti, és volt egy jó pár, amiből meg kellett szabaduljak. De a csodálatos az volt, hogy mindezeket Ő tette meg. Nem én! 

Örömmámorban úsztam napokig, hetekig. Akkor azt gondoltam, hogy milyen nagyon fognak örülni a barátok, ismerősök, hogy én ilyen jó dologra leltem, és majd ők is azonnal elfogadják Jézust megváltójuknak és minden happy lesz. Sajnos nagyot kellett csalódjak.

Elkezdtem mondani embereknek, nagy tűz volt bennem, de azt láttam, hogy nekik nem kell az a csodálatos dolog, amit én kaptam. Ez pillanatnyilag szomorúságot és fájdalmat okozott, de nem tudott letörni, hiszen Isten maga beköltözött az életembe és ez számomra óriási öröm volt. Ahogy olvasni kezdtem a Bibliát, megértettem nagyon sok dolgot, többek között azt is, hogy miért nem kell az embereknek a kegyelem.

"...a világosság eljött a világba, 

de az emberek jobban szerették a sötétséget, 

mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak."

János 3,19

A kegyelem mindig változást hoz az ember életében, 
a változás pedig mindig fájdalommal jár. 

De a jó hír az, hogy ezen a folyamaton nem egyedül kell átmenni, Isten ad erőt, bátorítást, segítséget arra, hogy szembenézzünk saját magunkkal. Volt, amitől azonnal megszabadított, de voltak dolgok az életemben, amikkel folyamatosan kellett szembenézzek és változzak belőlük. 

A változás egy folyamat. 

Olyan, mint amikor odaálltál a start vonalhoz és eldördült a pisztoly. 

Csak itt annyi különbséggel, hogy a startnál kapsz egy jó nagy lökést. 

Nem magadtól kell elinduljál. 

És a pályán bizony vannak akadályok, amiket le kell küzdeni. 

De soha nem egyedül kell azokat leküzdjed, hanem az, 

aki elindított, és lökést adott a startnál, 

az ott van veled az akadályokon is, 

és segít azoknak a leküzdésében.

Visszatekintve erre az elmúlt öt évre, nagyon sok minden történt az életemben. Sokszor úgy éreztem, hogy tíz év telt el, új emberekkel ismerkedtem meg, új dolgok jöttek be az életembe, új események töltötték be az időmet, boldogság költözött a szívembe, a házasságomba, született még két gyermekünk, gyülekezet alakult, szolgálat kezdődött, új munka, új területek. Szóval jó zsúfolt lett az életem, de tetszett ez a zsúfoltság és most is tetszik.

Az életem célt nyert. Céltudatosabban élem az életem, mert tudom, hogy mit akarok. Istennek akarom élni az életemet, az Ő céljait akarom teljesíteni ezen a földön, az Ő akaratát megcselekedni. Ezek a legfontosabb dolgok a számomra, utána a családom, a gyülekezet, a kapcsolatok és így tovább.

Végül szóljon Pajor Tamás dala, mert valóban eltalált az élet engem és azt kívánom minden olvasómnak, aki még nem tapasztalta meg az igazi életet Jézussal, hogy élje át azt, amit én, tapasztalja meg Isten hatalmas szeretetét, kegyelmét az életében.

 És itt a szövege:

Adtál egy könyvet, hogy mért oly vastag,

Nem mondtad, rólam szól.

Pár óra múlva nem én olvastam,

Ő bennem olvasott.

Nem tudtam többé játszani a sztárt,

Egy szédítő hírrel rohantam hozzád.

Eltalált az Élet egy szombat délután,

Elrepültek évek, de itt van velem az a világ.

Eltalált az Élet, nem tehettem mást,

Végleg semmivé lett az a sötét szomorúság.

Én azzal kezdtem, hogy védekeztem,

De minden szó nekem szólt,

A könyvben kincs volt, mindent feladtam

Tudtam, hogy így van jól.

Ott álltam sírva, mint egy iskolás,

Rég meg volt írva, csak a percre várt.

Eltalált az Élet egy szombat délután, 

Elrepültek évek, de itt van velem az a világ.

Eltalált az Élet, nem tehettem mást,

Végleg semmivé lett az a sötét szomorúság.

Azt hittem, összedől a világ,

De Jézus megmutatta magát.