Ó, kegyelem, csodálatos kegyelem!

Hallgattam egy dalt a kegyelemről és nagyon megérintette a szívemet, a szellememet. A hála könnyeit csalta szemeimbe, felindította a lelkemet, hogy írjak arról a csodálatos dologról, amit Isten adott nekünk, embereknek, és ami oly csodálatos, hogy emberi ésszel fel nem fogható, és amit úgy hívunk, hogy kegyelem.

"Én vagyok a világ világossága..."

Mivel a napokban embertömegek vándorolnak a temetőkbe és égetik gyertyájukat halottaikra emlékezve, én is szeretnék felszólalni annak a nevében, aki felnyitotta az én szememet, hogy lássak, annak a nevében, aki világosságot gyújtott bennem, annak a nevében, aki nem más, mint e világ világossága, aki örökké él és szeret bennünket. Ő az a názáreti Jézus, aki kétezer évvel ezelőtt eljött ebbe a sötét világba, hogy világosságot hozzon, aki azt mondta: "Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." 

Máté 22,32