Jézus és az Atya egysége?!

Csodálatos kijelentésnek tartom Isten Igéjéből azt, amit ma megértettem az Úr Jézus Krisztusról. Azt tudom és hiszem, hogy a Biblia egészben Jézusról tesz bizonyságot, az Atya maga Jézusról tesz bizonyságot, a Szent Szellem Őt dicsőíti és Ő Róla tesz bizonyságot velünk együtt. De szeretnék egy rövid cikket írni most arról, hogy Jézus Krisztus a testben megjelent Isten volt itt a földön, emberré lett, teremtményei közé jött, lehajolt hozzánk, hogy higgyünk Benne és örök életünk legyen. Ezt sokan ma nem hiszik és nem is vallják azok közül sem, akik keresztényeknek mondják magukat. Egy kis morzsát szeretnék most olvasóim elé szórni abból a kenyérből, amelyből nap, mint nap táplálkozom.

"Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik vala. Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk, a miatt, hogy ő ismerte mindnyájukat, és mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben." János 2; 23-25

Habár azt írja az ige, hogy az emberek hittek Jézus csodáit és jeleit látván, mégsem bízta rájuk magát az Úr. Miért? Mert ismerte őket. Mert tudta, hogy a csodákon és jeleken alapuló hit nem eredményezett bennük igazi hitet, megtérést. És ez tanulság kell legyen mindannyiunk számára. Nem alapozhatjuk hitünket jelekre, csodákra, mert azok nem hoznak megtérést az életünkben, nem hoznak igazi hitet Isten Fiában, nem hoznak igazi változást, nem adnak új életet. Erre csak Ő maga képes, Jézus Krisztus, az IGE és a Szellem.

Tehát Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat. Azt olvassuk, hogy senki nem kellett neki megmondja mi van az emberekben, mert MAGÁTÓL IS TUDTA, mi van az emberben. Mitől tudta? Honnan tudta? Honnan volt ilyen ismerete? Itt jön be a képbe az Ő Istensége, Isteni mivolta. Mert Ő mindent tudott és mindent tud, mert Ő ismerte és ismeri az Ő teremtményeit, hiszen jelen volt az alkotásnál, a teremtésnél és most is jelen van minden egyes élet kiformálódásánál. 

"Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Bizony Te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
Csodálatosak a Te cselekedeteid és jól tudja ezt az én lelkem." Zsoltár 139; 1-6. 13-14

A 139. zsoltár az Úrról beszél, aki Jehovaként jelentette ki magát az Ószövetségben, aki Örökké létező Isten és Úr mindenek felett, aki alkotója a világmindenségnek és teremtője, aki az ember Atyja, Teremtője és ismerője, aki a felfoghatatlan, magasságos tudás, bölcsesség birtokosa, akinek gondolatai, sokasága és nagysága miatt, felfoghatatlanok, megszámlálhatatlanok az ember számára. Ez az Isten, aki mindent tud, mindenütt jelen van és uralkodása mindenre kihat. 

A 139. zsoltár az Atyáról, a Mindenható Istenről, Jehováról beszél, a János evangéliuma pedig Jézus Krisztusról, aki azért jött, hogy kijelentse Őt. És ez a kettő egy személyben ugyanaz.

Ez a tudás, ahogyan Dávid fogalmaz a Szent Szellem által: "magasságos, nem érthetjük azt." 139. Zsoltár 6 . Ezt a tudást csak egyféleképpen fogadhatjuk el: hit által. Aki pedig megkérdőjelezi Jézus Isteni mivoltát, az Atyával való egységét, testben megjelent Istenségét, az lealacsonyítja a maga szintjére Őt és ezzel káromolja azt a hatalmasságot, aki már a világ megalapítása előtt elszánta magát szeretetből az ember megmentésére.

"Én és az Atya egy vagyunk." János 10; 30

 

119. Zsoltár 30

„Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.” 

Zsoltár 119; 30

Egy csodálatos dolgot fedezhetünk fel elsőre ebben az igeversben, éspedig azt, hogy az embernek megadatott a választás szabadsága. Kérdés az, hogy miben van szabadságunk választani?

Az életünk minden területén választanunk kell sokszor, mondhatnám minden nap. Többé-kevésbé szabadok vagyunk választani, ahogyan a körülmények vagy mások engedik nekünk.

De, ami az üdvösségünket illeti, senki nem korlátozhatja választási szabadságunkat. Ugyanis a választás szabadsága, amiről ebben a versben olvasunk, az üdvösségről szól. Isten hatalmunkba adta a választás lehetőségét, hogy függetlenül társadalmi, politikai, nemzetiségi, vallási státuszunktól szabadok legyünk döntést hozni az életünk vagy halálunk tekintetében. És itt örök életről vagy örök kárhozatról beszélek, nem földi életről vagy földi halálról.

Egy nagyon kedves történet jutott eszembe a választásról, ami megmagyarázza ezt a csodálatos igeverset. A Lukács evangéliuma 10; 38-42 részben olvasható Mária és Márta története és kettőjük közössége Jézussal. Látunk két asszonyt, akik Jézussal egy házban vannak, egyikük serénykedik, sürög-forog, el van foglalva saját dolgaival, a másik Jézus lábainál ül és hallgatja Isten beszédeit.

Mária választott. És ez a választás szabadságában állt. Ugyan akarta korlátozni ebben a döntésében őt Márta, a testvére, de nem sikerült neki befolyásolni, vagy megakadályozni őt. Jézus csodálatos kijelentést tesz:

„De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.”

Lukács 10; 42

Igazából az ember életében egy szükséges dolog van: hogy üdvösséget nyerjen Jézus Krisztus által. Ez egy döntésen, egy választás meghozatalán múlik. Ezt, ha eldöntöttük és hűségesek maradunk döntésünkhöz, senki nem veheti el tőlünk. Isten örök életet szánt nekünk az Ő országában. Az az ország sokkal jobb, mint amit ez a világ kínál. Ez az ország a jobb rész, Jézus szerint. Akkor következtethetünk, hogy ez a világ, amiben élünk, ez a földi élet, a testi élet az a rosszabbik rész. Nem kell, hogy ezen sokat töprengjünk, elég, ha szétnézünk a világban magunk körül: fájdalom, betegség, gyilkosságok, házasságtörések, lopások, hazugságok, erőszak, háborúk, stb.

De, Jézus szerint van egy jobb rész. És Ő ma is felkínálja a lehetőséget, hogy mindenki részese lehessen egy jobbnak, és mindenkinek részévé válhasson egy jobb. Ez az igazság útja, a hűség útja, Isten Fiának útja, amely Hozzá vezet, amely az életre vezet, amely a megmeneküléshez vezet. Egy jobb világba vezet.

Ez a választás, döntés meghatározta Mária életét, ahogyan ma is meghatározza mindazok életét, akik ezt az utat választják. Mária számára megszűnt létezni más dolog, más aggodalom, más törődés, csak Jézus maradt számára és az Ő beszédei. Hiába írja Mártáról az Ige, hogy befogadta Jézust a házába, a szívébe nem fogadta be. Sokan lehet, hogy befogadják Jézust a házukba, az életükbe, de ez igazán abból derül ki, amit a zsoltáros mond: „… a te ítéleteid forognak előttem.”

Máriáról elmondhatjuk, hogy Isten beszédei forogtak előtte, de Mártáról nem mondhatjuk el ugyanazt. Sőt, azt látjuk, hogy Mártát irritálta Mária tevékenysége, ami abból állt, hogy Jézus lábainál ült és az Ő jelenlétében hallgatta Isten beszédeit. Mi a következtetés? Hogy akik igazi választást tartottak az életükben, akik radikális döntést hoztak Jézus mellett, azok ragaszkodnak Isten beszédeihez, döntéseihez, ítéleteihez és ezzel irritálni fogják mindazokat, akik csak névlegesen fogadták be Jézust a házukba, de igazából a saját dolgaikkal vannak elfoglalva.

Mindenki lemérheti magát az Ige fényében. Választottam már? Mit választottam? Ha azt mondom, hogy Jézust választottam, akkor az Ő beszédei forognak előttem? Ez a fő dolog az életemben? Vagy rohangászok, „szorgalmaskodom”, „sokra igyekszem”, mint Márta?

Milyen jó Isten. Megengedi, hogy válasszunk, döntsünk. A választás csakis rajtunk áll. Persze, hogy az Úr nevét használva lesznek Márták, akik le próbálnak beszélni erről a radikális választásról. De ha az ember dönt, és azt mondja: „az igazság útját választottam…”, akkor tudnia kell egy nagyon fontos dolgot: Jézus úgy gondolja, hogy ez a jobb rész. Jézus azt mondja, hogy ezt a választást soha nem bánja meg senki, aki megteszi, mert minden, ami e világban van, egyszer odalesz. Mindenünk, amink van, egyszer elvétetik tőlünk. Nem hoztunk semmit magunkkal, nem is viszünk. De az üdvösségünket, Isten beszédét soha senki nem veheti el tőlünk.