„Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert
gyönyörködöm abban.”
Zsoltár 119; 35
Egy dolgot leszögez itt Isten Igéje:
az Ő parancsolatainak útján járni nem lehet vezetés nélkül. Ha valaki ezt teszi
azért, mert nem szereti, ha vezetik, el fog tévelyedni és célt fog téveszteni.
A zsoltáros nagyon jól megfogalmazza, hogy szüksége van vezetésre azon az úton,
amelyet Isten készített az ő számára, hiszen ez nem emberi dolog, ez nem olyan,
amit ember magának barkácsolt össze, hanem ezt Isten készítette. Ez az ember
számára jó, kitaposott, előkészített út, amelyben neki csak követnie kell Isten
vezetését. Sajnos sokan elmennek ennek megértése mellett és nem akarják, hogy
Isten vagy bárki, aki Istentől rendeltetett, vezesse őket. Pedig alátámasztja a
Biblia ezt a tényt, hogy egyedül Isten vezetésével érhetünk célba.
Szeretnék idézni igéket a Nehémiás
könyvéből ennek alátámasztására, amikor is ezt a tényt felismerték azok az
emberek, akiket Isten kegyelme hazahozott fogságukból. Gyönyörű imát mondanak el
a nép előtt ezek a szolgálók, amelyet ma is sok vezető, szolgáló átvehetne,
megérthetne a néppel együtt.
„Te vagy egyedül az Úr!” Nehémiás 9; 6
Így szól az első kijelentés. És ezt
nagyon fontos felismernie és elismernie minden hívő embernek, mert ha nem így
hiszi, tudja, gondolja, akkor nem is fog az Ő vezetésére hagyatkozni. Sokan
ugyanakkor mondják és kérik Isten vezetését, de amikor Isten rendel valakit
vezetőnek, hogy igazgassa őket, akkor nem fogadják el, mondván, hogy őket Isten
vezeti. De itt is láthatjuk, hogy Isten rendelte a lévitákat, Ezsdrást, a
papokat, hogy járjanak a nép előtt.
De nézzük, hogyan vezette Isten az
Ő népét, Izraelt a pusztában, és megláthatjuk, hogy csak az Ő vezetésével
tudtak bemenni a megígért földre, és ez ma sincs másképpen.
„És felhőnek
oszlopában vezetted őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat,
melyen menjenek. És a Sinai hegyre leszálltál, s szóltál velük az égből, s adtál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és
parancsolatokat.” Nehémiás 9;
12-13
„És te nagy
irgalmasságodban nem hagytad el őket
a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozott el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel,
hogy világítana nékik az úton, melyen menének. És a te jó lelkedet adtad nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vontad meg szájuktól, s vizet adtál nékik szomjúságokban. És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala,
ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának. Adtál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád
ezeket határok szerint és ők elfoglalták Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét.” Nehémiás 9; 19-22
Isten közvetlen módon vezette Izraelt
a pusztában negyven éven át. Természetesen akkor is rendelt vezetőket a nép
fölé. Ebből azt láthatjuk, hogy ma is vezethet Isten közvetlen módon embereket
az Ő Igéje, beszéde, Szelleme által és ma is vannak vezetők, akiket Isten
rendel az Ő népe vezetésére. Ma sokan hivatkoznak a Szellem vezetésére, csak
elválasztják Őt az Igétől, márpedig Isten soha nem választja el. Amikor Isten
közvetlenül vezet valakit, azt az Igén keresztül teszi a Szent Szellem által.
Néhány tanulságot levonva az Izrael
népének életéből azt mondhatjuk, hogy: Isten vezetése nélkül nem mehetünk be
Isten országába, mert egyedül Ő tudja az utat mutatni, és ezt az Ő Igéje által
teszi. Másik dolog: aki nem szereti Isten parancsolatait, végzéseit, törvényeit,
rendeléseit, az nem fogja szeretni Isten vezetését sem.
Ahogy az Ige mondja a
fent idézett részben, szükség nekünk felismernünk, hogy Isten csak jó és helyes
utasításokat adott nekünk, mi vagyunk azok, akik sokszor okoskodunk, mellébeszélünk,
félremagyarázunk, megmagyarázunk. Legyen Isten hozzánk irgalmas, ahogyan Izraelhez is az volt.
