„Teljesítsd ígéretedet a te szolgádnak,
aki fél téged.” Zsoltár 119; 38
Első és nagyszerű dolog, amit látok
ebben az igeversben az az, hogy a Teremtő, Alkotó, Mindenható Isten, aki
mindenek Ura, szólt, beszélt ahhoz, akit teremtett. Sőt, úgy teremtett
bennünket, hogy mi meghalljuk az Ő hangját, megérezzük jelenlétét, és vissza
tudjunk beszélni. Ez Isten csodálatos kegyelme: nem csak teremtett bennünket,
hanem hozzánk szólt, hozzánk beszélt, közösségbe lépett velünk, adott nekünk
valamit az övéből. És ez ma is így van.
Isten egy élő valóság, egy
valóságos személy, aki létezik. Ma is beszél hozzánk a Biblián keresztül, ami
az Ő írott beszéde, végrendelkezése az emberek számára. Végakarata, úgy is
mondhatnánk. Ez a végakarat Jézus halálával lépett érvénybe és benne
megtalálható maga Isten. Feltárulkozott Isten Jézusban kétezer évvel ezelőtt,
majd feltárulkozik ma nekünk az Ő beszédén keresztül. Ilyen módon
megismerhetjük Őt személyesen. Ez a megismerés egy csodálatos utazás egy másik
világba, ahol Ő van, és ahová hív bennünket. Ez a világ más, mint amelyben
élünk. Ez a világ sokkal csodálatosabb. És Ő az Ura annak a világnak, de Ő az
Ura ennek a világnak is, és amint haladunk ezen az utazáson és megismerjük
örökkévalóságát, nagyságát, hatalmasságát, fenségességét, erejét és kegyelmét,
akkor félelem járja át lényünket, hiszen ráébredünk parányi mivoltunkra,
esendőségünkre, méltatlanságunkra, gyarlóságunkra Ő vele szemben.
Mégis, Ő szólt hozzánk, Ő beszélt
velünk, Ő hívott bennünket, hogy legyünk Vele közösségben. Bátortalanságunkat
az Ő hozzá való közeledésben ígéretekkel segített leküzdeni. Biztatott
bennünket, már az elejétől fogva, bátorított, hogy ne féljünk közeledni Hozzá.
Majd tett egy nagy lépést, és emberré lett, közel jött azért, hogy szemtől-szembe
találjuk magunkat Vele. És, amikor a megismerés útján elindulunk, akkor ez
történik. Szembe találjuk magunkat Vele, aki közel jött hozzánk, hogy még
jobban megismerhessük AZT, akinek gondolataiban valamikor a világ kezdete előtt
megszülettünk, hogy még jobban megismerhessük szeretetét, odaadását, jóságát.
A kegyelem, amit kaptunk Jézus
Krisztusban félelemre készteti szívünket, tiszteletre, hódolatra készteti
lelkünket AZ előtt, aki mindenét ideadta nekünk, gyarló, hitvány embereknek,
hogy jobbá tegyen bennünket. Igen, az ígéretei, amikkel bátorítólag hatott
ránk, és amelyekkel reményt adott arra nézve, hogy földi létünkkel nem ér véget
életünk, Jézus Krisztusban, az Ő Fiában beteljesedtek. Isten mutatott nekünk
Valamit. Talán ma nekünk újszövetségi hívőknek megvan a válaszunk Istentől a
fenti kérésre: „teljesítsd ígéretedet a te szolgádnak, aki fél téged.” Nem
annyira kérésként hangzik, de egy szolga által hangzik el, aki ismeri Ura
jóságát, hatalmát, kegyelmét, ígéretét. És igen, Isten teljesítette. Minden
ígérete igenné lett Jézusban. Ő Vele együtt mindent ideadott nekünk. Mutatott
valamit a látható világban. Láthattuk az Ő szeretetét megnyilvánulni irántunk
már akkor, amikor mi is leköptük, kigúnyoltuk, megcsúfoltuk. De eljött a
felismerés pillanata, a félelem pillanata, amikor rádöbbentünk, hogy
helytelenül cselekedtünk. Ő pedig tárt karokkal bocsájtott meg és fogadott be
végtelen szeretetébe és örömmel fogadta megtört, bűnbánó szívünk alázatos hódolatát.
Meggyógyított, felemelt bennünket
megalázkodott helyzetünkből, fiakká tett, az Ő fiaivá, hogy birtokolni tudjuk
azokat az ígéreteket, amiket már kezdettől fogva mondott az embernek. Ez újból
csak félelemre, tiszteletre, hódolatra indítja szívünket egy drága, kedves
Isten iránt, aki Jézus Krisztusban Megváltónk lett, Szabadítónk lett, Megtartónk
lett. Őt féljük, Őt magasztaljuk, és az Ő nevében reménykedünk és hiszünk
életünk minden napján és szolgálunk olyan lelkülettel Neki, mint az a szolga,
akinek szájából elhangzott a fenti Ige.
Isten tehát beteljesítette ígéretét
minden szolgájának, aki félelemmel, tisztelettel, elismeréssel, hódolattal áll
meg vagy borul le előtte és ez még inkább kell, hogy minket ösztönözzön az
imádatra, hódolatra, megalázkodásra az Ő lábai előtt, hiszen olyant kaptunk
Tőle, amit soha, de soha nem tudtunk volna kiérdemelni.
„Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné
és ő benne lett
Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.”
2Kor. 1; 20
