2016. március 23., szerda

Tíz új év

Ma számomra emlékezés van. Reggel belelapoztam a Bibliámba és a következő verseket olvastam:

"Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; és elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; ..." Zsoltár 77; 12-15

Akkor nem is fogtam fel ezeket a verseket annyira, csak a nap folyamán később jutott eszembe, hogy ma 10 éves keresztény vagyok, és akkor eszembe jutottak ezek a versek is. És érthetővé vált számomra, hogy miért is kellett olvassam azokat az igéket.

Igen, ha visszanézek tíz évre, látok egy csodát, amivel elkezdődött egy új élet. Egy új élet, amelynek részévé vált az Úr, az Isten, aki Atyámmá lett akkor, aki visszafogadott, magához vonzott, hívott. Bemutatta nekem a Fiát, akiről megtudtam, hogy értem adta tökéletes életét, hogy én újrakezdhessem elrontott életemet.  Csoda csodát ért bennem, ahogyan ráeszméltem a hitre, amit Istentől kaptam akkor. Ez nem általános istenhit volt. Az volt bennem azelőtt is. Ez valami más volt. Ez olyan hit volt, ami életet hoz egy ember számára, új életet. Minden megváltozott. Minden más lett. Olyan lettem, mint egy újszülött csecsemő. Kívántam azt, aki újjászült engem, kívántam hallani a beszédét, kívántam hallani a hangját, kívántam érezni a közelségét, kívántam őt dicsérni, kívántam neki szépeket mondani. És Ő nem vonta meg tőlem mindazt, amit kívántam. Csodálatos volt ez az új élet. És nem múlt el ma sem. Ma is ugyan olyan csodálatos.

Sok minden történt tíz év alatt. Egyet tudok biztosra: Isten hűsége, jósága mindvégig elkísért ezek alatt az évek alatt. Nagyon sokat beszélgettünk rólam és Róla is. Nagyon sok mindent elmondott magáról, de rólam is. Igazából nemcsak saját magát ismertette meg velem ezek alatt az évek alatt, hanem saját magammal is megismertetett. Feltárta előttem magamat. Megmutatta, hogy ki vagyok igazából, hogy miért élek igazából, hogy mire tud képessé tenni engem, hogy milyennek is teremtett engem. Na persze nem mindent mutatott meg belőlem, és Belőle sem, csak amennyit tíz év alatt lehetséges.

Megláttam Benne a sok jót, megláttam magamban is a sok jót és a sok rosszat is. Őbenne nincs rossz, annyit biztosra elmondhatok, és aki azt állítaná, az nem ismeri Őt, csak hírből talán. Bennem annál inkább volt. Még most is van. De Isten, mint mondtam hűséges, és nem hagyott cserben. Az Ő útján járva a sok rossz, ami bennem volt megfogyatkozott. Az évek, ahogy fogytak, a gonoszság is fogyott bennem. Most sokkal kevesebb van bennem, mint tíz évvel ezelőtt. Mert, amint a fenti igék egyike mondja: "Isten útja szentséges." Minél többet jár valaki rajta, annál szentebb lesz. Ez velem is így volt és így van. Nem magamnak köszönhetem a változást. Magamtól soha nem lettem volna képes változni. Ő változtatott meg és most is Ő teszi ezt velem. Az Ő érdeme. Minden. És ez az, amitől olyan nagy Ő. És nincs még egy olyan személy, mint Ő. Mert Ő nekünk él, értünk munkálkodik nap, mint nap, hogy nekünk jó legyen.

Jézus mikor eljött a földre azt tette, amit az Atya mondott, hogy tegyen. Azt mondta, hogy azért jött, hogy szolgáljon másoknak. Vagyis nekünk, teremtményeinek. Értünk tett mindent, amit tett. Értünk cselekedte mindazt, amit cselekedett. Vállalta bűneinknek büntetését, betegségeinknek fájdalmát, szegénységünket, nyomorúságainkat, nyavalyáinkat, földi életünk minden baját, és mindezt azért, hogy ki tudjon bennünket szabadítani azokból. Még a legnagyobb ellenségünket, a halált, is legyőzte, hogy mi élhessünk. Van valaki Nála nagyobb, csodálatosabb személy? Aki ennyi mindent tenne értünk? Nem hiszem.

Ha újból választanom kellene, újból Őt választanám ma is. Ma is lenyűgöz jósága, türelme, hűsége irántam. Ma is levesz lábaimról szeretetével. Ma is elhalmoz gondviselésével, törődésével. Ma is szeretem Őt és hálás vagyok, hogy Atyámnak szólíthatom, hálás vagyok, hogy Jézusban mindent megadott nekem és megad, amire szükségem van. Bizakodással és reménnyel tekintek az előttem álló évekre, tudva azt, hogy  bármerre tekeredjen utam, Ő igazgatja azt. Kívánok úgy élni, hogy mindvégig mellette maradhassak, mindvégig tetszése szerint járjak, mindvégig az Ő dicsőségére tegyek mindent, amit teszek.

Semmit nem tudok, és nem tudnék tenni soha, amivel meghálálhatnám mindazt, amit értem tett és tesz. De az, amivé válok, válhatok munkája eredményeként, az elégtétellel tölt el, mert mindig Rá mutathatok, mindig Őt magasztalhatom, mindig Őt emelhetem azzal. És ez számomra bőségesen elég.

Mai világunkban sokan sokféle isteneket imádnak, követnek, hangoztatnak. De hadd kérdezzem meg a fentebb leírtak után: "kicsoda olyan nagy Isten, mint AZ ISTEN?" Zsoltár 77; 14b

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése