„És megtartom a te törvényedet
mindenkor és mindörökké.” Zsoltár 119; 44
Nagyon érdekes ez az ige.
Elmondhatja-e ma egy újszövetségi hívő ezt? Legtöbbünknek az jut eszünkbe ennek
az igének a hallatán, hogy „nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt”.
És ezzel ki is bújtunk az alól, hogy esetleg be kellene tartani valamilyen
törvényt, mert hát bennünket Jézus Krisztus szabadokká tett, nekünk már azt
lehet tenni, amit akarunk. Szerintem ez egy óriási tévedés.
A teljes Írás fényében bátran
kijelentem, hogy igenis egy újszövetségi hívőnek be kell tartania Isten
törvényeit Mindenkor és Mindörökké. Jézus Krisztus nem ettől szabadított meg
minket, hiszen Ő maga mondta, hogy a törvényből egy jóta vagy egyetlen
pontocska nem múlik el, mígnem minden beteljesedik (Mt. 5; 18). Jézus Krisztus
minket az ítélettől szabadított meg, amit a törvény bűnösségünk miatt szabott
volna ki ránk. Ugyanis törvény alatt lenni annyit jelent, mint elítéltetni a
törvény által.
Amíg egy ember nem hisz Jézus
szabadító és megváltó áldozatában, addig bűneiben él és számára büntetés van
fenntartva, azaz törvény alatt van. Ha valaki lop folyamatosan, tudja, hogy ha
elkapják, büntetésben lesz része. De ha már megszabadult a kényszertől, hogy
lopjon, és többé nem teszi, akkor betölti a törvényt és nem fog ítélet alá
kerülni. A kényszertől pedig Jézus tud megszabadítani, azáltal, hogy elhisszük,
hogy a sok lopásunknak a büntetését Ő kifizette, és új lehetőséget kaptunk
általa egy tiszta életre. Többé nem akarunk lopni, azért mert elhittük, hogy Ő
szeretetből kifizette bűneink büntetését és hálából és szeretetből iránta többé
nem tesszük. Ezt jelenti betölteni a törvényt.
Amíg a bűnös ember nem tudja
megtartani a törvényt, vagyis Isten szabályrendszerét, addig a szabad, hívő, újjászületett
ember Krisztusban be tudja tölteni a törvényt, vagyis egy Istentől kapott belső
erő által már ellene tud állni a kényszernek, ami törvénytelenség megcselekvésére
venné rá. Ezáltal már nincs törvény alatt, vagyis a törvény nem ítéli el, mert nincs,
amiért elítélje. Tehát megtartja a törvényt Istentől kapott erő által és azok
szerint él.
Isten az újszövetségben is
lefektetett egy szabályrendszert, amit egy hívő örömmel betart, mert szereti
Istent, Jézust azért, amit tett érte. Ez jelenti azt, hogy betölti a törvényt
szeretet által. (Róma 13; 10) Vagyis, megtartja a törvényt Mindenkor és
Mindörökké, mert ráébred, hogy az élete szabályozásra szorul, mégpedig Istentől
való szabályozásra. Mert az ember, amikor megszabadul bűnös életétől, amit
Isten nélkül élt, akkor látja meg, hogy Isten beszéde az a vezérfonal, amin ő
az örök életre juthat.
A legnagyobb öröme egy hívőnek, aki
újjászületett, az az, hogy örömet szerezzen Istennek, és ezt az engedelmessége
által teheti. Engedelmeskedik Isten szabályainak, beszédeinek, vagy mondjuk ki:
törvényeinek. Ezt az örömöt az ószövetségi hívők is felismerték, pedig számukra
ismeretlen volt a megváltás, a szabadulás a bűnös természettől, mégis tudtak
gyönyörködni Isten törvényeiben és megfogadták sokszor, hogy betartják azzal a
tudattal, hogy fogadásuk nem mindig sikerül. A fontos, hogy ragaszkodtak, akik
őszinték voltak.
Nálunk is ez a fontos. Mihez
ragaszkodunk? Ez a kérdés. Félremagyarázott igékhez, amelyekkel
megmagyarázhatjuk saját terveink, elképzeléseink megcselekvését, véghezvitelét?
Bűnös természetünket akarjuk pátyolgatni hamis tanítók fület vakargató
hazugságai által, vagy ragaszkodunk Atyánkhoz és az Ő beszédeihez, amelyek
megmondják rólunk az igazat? Az igazság beszéde ma is fájdalmas a hazug ember
számára, viszont meg tud szabadítani hamis képzelődésektől, félremagyarázott dolgoktól,
hogy igazi örömben legyen részünk Isten országában már itt a földön.
„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”
János 8; 32
