„És a királyok előtt szólok a te
bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.”
Zsoltár 119; 46
Gondolkodván ezen az igeversen és
nézegetve az eredeti szavak jelentését valamit megláttam, ami felvillanyozott,
felvillanyozta szellemem. Miközben azon gondolkoztam, hogy miképpen szólhatok
én egyszerű emberként királyok előtt Isten bizonyságairól, a figyelmem egyik
szóra terelődött, éspedig a „szégyenülök” szóra.
Ugyanis ennek a szónak a
másodlagos jelentése csalódást jelent, mégpedig a várakozásban, a reménységben
elszenvedett csalódást jelenti, amikor valaki várakozik valamire, de nem sikerül
és ezért csalódás éri, vagy reménykedik valamiben és az nem jön be és ezért csalódik.
Azután pedig a „szólok” szóra terelte figyelmemet az Úr, aminek mögötte a héber
„dábár” szó lapul, ami igét jelent és a tudósok a görög „logosz” és „rhéma”
szóval párosítják. Mi jött le ebből nekem?
Hogy az Isten beszédében, az Igében
nem fogok csalódni soha. Hogy amit Isten mondott az igaz és megbízható és arra
alapozhatok. Sőt az egész életemet ráépíthetem az Ő kijelentéseire, mert nem
fogok csalódni, amíg várakozok, hogy beteljesedjenek. Hogy a reménységem, amit
Isten Igéjébe vetek nem fog megszégyeníteni. Honnan tudhatom viszont ezt olyan
biztosan? Mi volt az, amitől ennyire meggyőződtem? Honnan vagyok olyan biztos a
dolgomban?
Nos, ahhoz, hogy ezekre válaszolni
tudjak, az Újszövetséget kell, hogy segítségül hívjam, mert ott vannak leírva
azok, amiktől meggyőződtem és hitre jutottam. A János evangéliuma így kezdődik:
„Kezdetben volt az Ige.” János 1; 1 Ez a blogomnak is a címe, és ez mindent
elmondott nekem és ma is elmond. Az az Ige, amelyre alapozhatom az életem,
amelyben megbízhatok, amely nem fog csalódást okozni, amely reménységet adott
és ad mindennap, amely szabályozza az életem folyását és igazgat, amely
újjászült és bátorít nehéz helyzetben, MÁR a kezdetben LÉTEZETT.
Továbbá azt
olvasom RÓLA: „Mert Ő benne teremtetett
minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár
királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok;
MINDENEK Ő általa és Ő reá nézve TEREMTTETTEK; és Ő előbb volt mindennél, és
minden Ő benne áll fenn.” Kolossé 1; 16-17
Tehát az Ige mindenek előtt
létezett és minden általa lett, ami lett: „Minden
Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” János 1; 3 – akkor most
lehet ebben megbízni? Lehet erre az Igére alapozni egy egész életet? A válaszom
az, hogy IGEN, LEHET. Sőt azt mondom, hogy kell is.
Picit továbbmennék: „És az Ige testté lett és lakozott mi
közöttünk…” János 1; 14. Ha ez eddig nem volt elég meggyőző
és nem hiszi el valaki, hogy az Ige, az isteni szó mindenek előtt létezett és,
hogy minden erre a szóra állt elő, amit ma láthatunk, akkor ez az előbbi mondat
a Bibliából azt mondja, hogy ez az isteni szó emberi testet öltött és eljött
közénk, emberek közé a földre és közöttünk lakott, velünk töltött időt. Miért
tette ezt? Hogy az Ő általa teremtett ember befogadja Őt, hogy újjá
tudjon születni, hogy elhomályosult szellemi szemei kitisztuljanak és fel
tudja ismerni Teremtőjét, aki szereti őt, és vissza akarja fordítani magához,
hogy ezáltal az ember élete megváltozzon, rendbe jöjjön olyan isteni alapelvekre
épülve, amelyek mind megtalálhatók Benne, vagyis az Igében.
És igen, voltak és vannak, akik befogadták, befogadják Őt. És ez a befogadás egy új kezdetet jelent minden
ember életében, aki ezt a lépést megteszi. Egy újjászületést jelent fentről, Istentől.
Erről tudok én is
tanúskodni, ez Isten bizonysága számomra is. Ez az, amiről a zsoltáros a fenti
igében beszél, és erre felépítettem az életemet, erre alapoztam hitemet, és ma
is, ha kell, királyok, uralkodók előtt is elmerem mondani ezeket a
bizonyságokat, mert tudom, hogy igazak. Mert, ahogy egyik fentebbi igében olvashatjuk, a királyokat, uralkodókat is ő teremtette, helyezte hatalomra, ők is az Ige által vannak és engem ez még jobban megerősít.
És tudom, hogy amit elvégzett az
életemben az előre mutat, hogy amiket ígért, amikre alapoztam az életemet, azok
be fognak teljesedni, és a reménységem, amit az Ige ad minden nap tudom, hogy
SOHA, de SOHA nem fog MEGSZÉGYENÍTENI!
Erről pedig maga Isten tett bennem
bizonyságot és tesz ma is az Ő Szelleme által, akit adott az Ige mellé, hogy
meggyőződésem, hitem teljes legyen:
„A reménység pedig nem szégyenít meg; mert
az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki
adatott nékünk.” Róma 5; 5
